Caffé sospeso: Nápolyból a világba

„A kávéban a legjobb, hogy megoszthatod még akár olyannal is, akit nem ismersz”. Miközben mindenki tudja, hogy a kávé a nápolyi hagyományok egyik sajátos eleme, nem mindenki van tisztában a mögötte álló, igen érdekes történettel. Az úgynevezett felfüggesztett kávé hagyományáról van szó.  Ebből a cikkből azt fogjuk megtudni, hogyan és mikor is történt ez.

Mi az a felfüggesztett kávé? Ezt a szokást tekinthetjük a nagylelkűség egyszerű és névtelen cselekedetének. Luciano De Crescenzo (1928-2019) nápolyi író, rendező és színész 2017-ben könyvet jelentetett meg Felfüggesztett kávé címmel. Napi bölcsesség kis kortyokban, melyet annak szentel, ami nemcsak a Vezúv alatti város szokása, hanem életfilozófia is. A könyv az 1977 és 2007 közötti újságokban és folyóiratokban megjelent cikkeinek legjavát gyűjti össze. Találunk benne görög filozófiát a mindennapi életre alkalmazva, de ironikus és mindennapi anekdotákat és történeteket is az olaszországi hétköznapokból.

A nápolyi kávéval kapcsolatos legismertebb városi legenda valószínűleg a felfüggesztett kávéval kapcsolatos, vagy ahogy olaszul mondják, caffè sospeso. Az ember alapvetően egy kávét rendel, de kettőért fizet. A bártender később a már kifizetett kávét odaadja a következő betérő vendégnek. Mindazonáltal ezt nem jótékonysági cselekedetnek kell tekinteni, hanem annak a szándéknak, hogy megosszuk az örömöt másokkal.

Bár ez nem olyan hagyomány, amelyet minden bárnak be kellene tartania, manapság ez a szokás újra divatba jön.

Az előre kifizetett, függőben lévő kávé hagyományát – ahogyan azt így is nevezik – a nagylelkűség és a szolidaritás névtelen tettének kell tekinteni.

Azt mondják, minden a nápolyi munkáskávézók miliőjében kezdődött, ahol valaki a kávéja mellé egy sospeso-t is rendelt. A szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkező személyek pedig érdeklődhettek, hogy van-e felfüggesztett kávé, amelyet ingyen szolgálnak fel számukra.

Sokak szerint ez a szokás a második világháború alatt kezdődött. Azokban a nagyon nehéz időkben az emberek úgy fejezhették ki szolidaritásukat, hogy két csésze kávét fizettek, köztük egyet azoknak, akiknek nem volt rá pénzük.

Ezért a caffè sospesot mindig is a személyes és társadalmi szolidaritás jelképeként azonosították. Újjáélesztését bizonyos értelemben a 2008-as globális recesszió is elősegítette. 2010-ben Olaszországban egy sor kulturális eseményt, felolvasást, színdarabot és fesztivált tartottak a Rete del Caffè Sospeso nevű kezdeményezéshez csatlakozva. 2011-től a Giornata del Caffè Sospeso az Emberi Jogok Napjához kapcsolódik.

Az elmúlt években más országok kávézói is elkezdték átvenni a sospeso hagyományát. A Starbucks brit kirendeltsége 2013 áprilisában  részt vett egy ugyanezen koncepción alapuló jótékonysági kezdeményezésben, amelyben egy felfüggesztett kávé értékét pénzadománnyal párosította.

Mára ez a nápolyi kávézási hagyomány elterjedt Olaszország többi részén és a világ más részein is.  A Nápolyban található, megújult Gambrinus kávézó 2010-ben úgy döntött, hogy 150 éves fennállásának megünneplése alkalmából visszaállítja ezt a gondoskodó kedvességet, hogy a partenopéi kultúra egyik legjelentősebb szokását újra meghonosítsa. Ez tulajdonképpen így működik, ahogyan ezt Luciano De Crescenzo maga írta le:

„Amikor valaki boldog Nápolyban, ahelyett, hogy fizetne egy csésze kávét magának, egyszerűen fizet egy másikat valaki másnak; ez olyan, mintha egy csésze kávét kínálna a világ többi részének.”

Ebből a szempontból a felfüggesztett kávé hagyománya az emberiség iránti szeretet és együttérzés érzéseit képviseli, és a kedvességet, amely egy egész városból áradt az emberekre. Ezek olyan értékek és pozitív érzések, melyeket soha nem szabad elfelejtenünk.