A kávé története: az eredetétől napjainkig

Senki sem tudja pontosan, hogy mikor fedezték fel a kávét, és mi vezetett pontosan a fogyasztásához, bár a kávé eredetéről legendák százait lehet találni. A kávé története kétségtelenül lenyűgöző eposz, mivel nyomon követi azokat az útvonalakat, amelyeket a híres és elismert kávébabok az évszázadok során bejártak a világ minden táján. A királyi családoktól és nemesektől időnként csempészett vagy lopott kávé egyike azon termékeknek, amelyek visszafordíthatatlanul megváltoztatták a világgazdaságot.

Nap mint nap emberek milliói támaszkodnak rá a világon, tekintve, hogy világszerte naponta 2,25 milliárd csésze kávét fogyasztanak el. Napjainkban Brazília  a világ legnagyobb kávétermelője, hiszen a teljes termesztés közel egyharmada ott folyik.

Honnan származik a kávé? Van egy ősi etiópiai legenda Kr.u. 700-ból, amely szerint a világszerte termesztett kávé az Abesszíniai-fennsíkon található ősi kávéerdőkre vezethető vissza. A mítosz szerint a Kaldi nevű kecskepásztor volt az, aki először fedezte fel a híres babokban rejlő lehetőségeket.

Kaldi azután fedezte fel a kávét, hogy észrevette, kecskéi hihetetlenül energikusak és éberek lettek, miután megettek egy bizonyos fáról származó furcsa, piros bogyókat. Kaldi jelentette a „táncoló kecskék” felfedezését egy helyi kolostor apátjának, aki italt készített a bogyókból, és nem sokkal később rájött, hogy ez a kávé ébren tartja őt az esti imák alatt. Az apát azonnal megosztotta vadonatúj felfedezését szerzetestársaival a kolostorban, majd e bogyók energetizáló hatásának ismerete elkezdett terjedni, és a kávé először a Közel-Keletre, valamint az Arab-félszigetre jutott el. Hamarosan ezután az egész világot bejárta.

A legendák egy másik változata szerint Kaldi megosztotta ezeket a babokat egy szerzetessel, aki először helytelenítette használatukat, és tűzbe dobta őket. Meglepő módon az eredmény csodálatos és kellemes aroma lett, ami minden idők első pörkölt kávéjához vezetett. Nem sokkal később a babokat elkezdték őrölni és főzni, hogy egy olyan italt állítsanak elő, amely valószínűleg nagyon hasonló volt ahhoz, amit manapság kávéként ismerünk.

Akár igaznak tekinthető Kaldi története, akár nem, egy dolog biztos: a kávé eredetileg "Etiópiából" származik. A másik dolog, amiben biztosak vagyunk, az a következő lépés, mivel a kávé északkelet felé vette útját, átkelt a Vörös-tengeren, majd a 15. században elérte Jement, és kikötött Mokha kikötőjében. Ott egy iszlám tudós és szúfi misztikus rájött, hogy ha a közeli hegyekben vadon növő magokat egy fazék vízben megfőzi, azok sötétbarnás árnyalatúvá válnak. Valahányszor ivott ebből a főzetből, emelkedett állapota került, élesebbé váltak az érzékei, és jobban tudott koncentrálni az éjszakai imádkozás, tanulás és meditáció során. Ezek az előfeltételek játszottak szerepet az italnak a jemeni nép körében való elterjedésében, akik elkezdték termeszteni a kávét a hegyi és völgyi teraszokon, megosztva azt a zarándokokkal és kereskedőkkel, akik elvitték azt Ázsiába és Európába.

Úgy döntöttünk, hogy a számos kávétörténeti tény közül kiválasztunk néhány érdekességet, és a következő bekezdésben bemutatjuk ezeket:

A kávé elősegítette a felvilágosodás korát és az ipari forradalmat – Mielőtt a kávé a 18. században széles körben bekerült volna az európai civilizációba és kultúrába, az elsődleges ital - bármilyen furcsának is tűnik – még reggelire is a sör volt, mivel az akkori vízkészlet túl szennyezett volt ahhoz, hogy meg lehessen inni. Ezért az emberek gyakran a mámor állandó állapotát élték át. Ugyanakkor a vadonatúj „kávéházak” lettek azok a helyek, ahová a férfiak összejártak, hogy megvitassák a nap eseményeit, vitatkozzanak, sőt, akár kereskedjenek is.

Beethoven a csaposok rémálma volt – Ludwig van Beethoven rendkívül válogatós volt kávéügyekben. Minden alkalommal, amikor egy csésze kávét akart elfogyasztani, ragaszkodott ahhoz, hogy pontosan 60 kávébabból készült kávét fogyasszon.

A történelem során többször is történt kísérlet a kávé betiltására – Még 1511-ben a mekkai vallási hatóságok úgy vélték, hogy a kávé radikális gondolkodásra ösztönöz, ezért betiltották az italt. Ezt követően a 16. századi olasz papság megpróbálta betiltani a kávét, mivel sátáninak tartották, annak ellenére, hogy VII. Kelemen pápa nagyon szerette. Ezért végül feloldotta a tilalmat. A 18. században a svéd kormány volt az, amely betiltotta a fogyasztását, mivel úgy gondolták, hogy egyfajta lázadó gondolatokat szabadíthat fel.

A valaha vásárolt legdrágább kávé 4535 dollár volt fontonként – Ez 2019-ben történt, amikor egy különleges mikro tétel pörköletlen panamai zöld kávét 10 000 dollárért adtak el kilónként egy árverésen. A vállalat nem árulta el, hogy milyen kávéfajtáról vagy feldolgozási módszerről van szó, de azt állította, hogy a mikrotétel egy kávésorozat prototípusának tekinthető.

Mivel a világ minden táján sokan alig tudják a reggeleket „túlélni” egy csésze kávé nélkül, annak ezerféle tálalási módja jött létre, attól függően, hogy hol rendelik. Íme, néhány a legszokatlanabb és legkülönösebb kávézási hagyomány közül a világ minden tájáról.

Európából indulva felfedezhetjük, hogy Olaszországban, az eszpresszó hazájában meg lehet kóstolni az Espresso Romano-t, az egy személyes adagot, amelyet közvetlenül a csésze peremére helyezett friss citromhéjjal szolgálnak fel. Spanyolország felé haladva, az eredetileg Valenciából származó Café Bombón, más néven „cukorkakávé” átlátszó pohárban készül, amelynél megcsodálhatjuk a cukrozott sűrített tejjel és a tetején lévő eszpresszó főzettel készült, elragadó fekete-fehér rétegeket. Egyébként a görög Frappé mindenképpen egy másik remek opciót jelenthet. A háború utáni görög kávékultúra szimbóluma egy könnyen elkészíthető instant jegeskávéból áll, amelyet egy magas pohárban tálalnak, a tetején habbal. Mindössze instant kávé, cukor, tej, víz és jégkocka szükséges ezen kávé főzéséhez.

Mi a helyzet a kávé és az alkohol kombinálásával? Németországban rendelhetünk Pharisäert, egy erős kávéból, rumból és tejszínhabból készült, általában bögrében vagy pohárban tálalt italt, míg az Ír kávé 1943-ban történt véletlen megalkotása óta világszerte elterjedt, és egy jól ismert, valójában egész évben fogyasztható karácsonyi itallá vált, amely forró kávéból, ír whiskyből, cukorból és némi tejszínhabból áll.

Latin-Amerika területén többféle változat is megtalálható, ha a kávé felszolgálásáról van szó. A sötét pörkölt őrölt kávéból, nyers cukorból, fahéjból és más fűszerekből főzött Café de Olla Mexikóban igazán népszerű, ahol narancshéjjal díszített csészében szolgálják fel. Mivel a kávé a kubai kulturális életmód egyik ikonja, hazájában nagyra értékelik. A Café Cubano egy ízletes eszpresszó, amely egy vastag réteg édesített tejszínt tartalmaz. Kolumbiában járva ehelyett megkóstolhatsz egy ízletes Café con leche-t, a tejeskávé gyors és egyszerű változatát, amelyet frissen őrölt kávébabból és felmelegített tejből készítenek. Végül a Café Lagrima az argentin kávézókban művészetnek számít, és tökéletesnek bizonyul azok számára, akik a kevésbé erős kávét kedvelik, mivel egy tejjel töltött és egy csepp kávéval megfestett eszpresszó kávéból áll.

A marokkói Nous Nous egy másik ínyencségnek tekinthető: a „fél és fél” jelentésű, kis poharakban, egy csepp cukorral édesebbé tett kávé az erősre főzött eszpresszót egy pohár melegített, habos tejjel kombinálja. A Türk Kahvesi, más néven török kávé, a szűretlen kávé elkészítésének egyedi módszere, amelyben a kávébabokat egy edényben párolják, mielőtt szükség esetén cukorral tálalják. Érdekessége a mögötte álló babonás hagyomány. A néphit szerint a kóstolás után visszamaradt őrleményt jóslásra lehet használni.