Andre Agassi sosem tapasztalhatta meg teljes mértékben a győzelem ízét... ...egészen 1999. június 6-ig. Azon a különleges napon, ahogy azt „Open” című önéletrajzában meséli: elereszti az ütőt, majd felszabadul a feszültség, és elönti a váratlan és féktelen öröm.

A pillantás, amelyet közvetlenül a mérkőzés után az edzőjére vetett, legendás. Évek óta erre a győzelemre hajtott, és nyolc évvel az utolsó, máig vitatott salakpályás döntője után végre megszerezte. A Roland-Garros 1999-es tornája az ő versenye volt. Andre a Lavazzával együtt bejárja az emlékeket, hogy felfedezze azokat a helyeket, ahol tizennyolc évvel ezelőtt felkerült a tenisz Olümposzára.