Séverine három Roland Garros-versenyen is hivatalos járművezetőként dolgozott. Egy dupla eszpresszó felett meséli el, hogy munkája során minden évben új sportolókkal, edzőkkel és szervezőkkel találkozik.

Mindegy, hogy az illető híres játékos vagy fiatal, aki első alkalommal vesz részt a versenyen, hiszen mindenki más. Séverine hozzáteszi: „én mindenkihez alkalmazkodom. Tudni kell hallgatni és fontos észrevenni, hogy ki akar beszélgetni, és ki nem.”

Séverine fontos és átfogó feladatot lát el, amely során bármi megtörténhet: például egyszer csak együtt énekel egy teniszezővel és kíséretével a szállodába menet, ahova el kell kísérnie őket. „Nem akartunk megállni, így végül kétszer is megkerültük a teret!”

Az idei French Open már a 117. kiadás lesz, és Séverine is részt vesz a játékosok szállításában – így kiváltságos helyzetből, a világ legismertebb salakpályás tornájának színfalai mögül láthat mindent.

Coffee in hand, Séverine tells us of a time when she was accompanying a famous tennis player (like a true professional, she keeps his name confidential), his fiancée and his trainer.

The atmosphere during Roland-Garros can be quite tense:  “Adrenaline is high, you can feel it.” To lighten the mood of her passengers, she turned on the radio, choosing a cheerful, positive song.

“Suddenly, we found ourselves singing together. We didn’t want to stop.”

To prolong their journey together and finish their singing performance, the quartet twice travelled the road that hugs Place de la Porte Maillot.

“I love my work,” concludes Séverine with a smile.