Megérkezett New York-ból, és első olaszországi munkájához biztosítottunk számára egy hatalmas fehér falfelületet a Nuvola földszintjén, valamint rengeteg kávéval töltött és üres kávés csomagokkal teli dobozt.

Lisa Hoke, a keretek közé nem szorítható hatalmas, élénk színű installációiról és festményeiről híres, amerikai művész. Elfogadta felkérésünket, hogy velünk dolgozzon székhelyünkön, ahol „Dolce Croma” munkája ki van állítva.

Amikor befejezte aloktását, interjút készítettünk vele. Így nyilatkozott a Lavazzával való együttműködésről. 

- Tehát a Lavazza a semmiből kereste meg Önt a Nuvolával kapcsolatos felkéréssel. Hogyan viszonyult ehhez a kihíváshoz?

Rögtön nagyon érdekesnek találtam, és el is kezdtem kutakodni a cégről: a történelmével, az új központtal, a fenntarthatósággal, a kávéval, a családi vállalkozás eredetével kapcsolatban... és a művészekkel való együttműködésről. Azonnal megértettem, hogy ez egy kihívásokkal teli környezet, amely mások számára inspirációul szolgál. Kellemes meglepetésként ért, hogy nem egy keretes festményt kértek tőlem, hanem egy művet kifejezetten a központ új bemutatóterme számára. Ettől kezdve tudtam, hogy minden flottul fog menni!

A projektben az összes olyan elem megtalálható, amit imádok: egy nagyszerű támogató csapat, hatalmas terek és teljes művészi szabadság, ami a munkámhoz szükséges. Ollóval és tűzőgéppel a kezemben mentem volna, hogy hat-nyolc hét alatt a helyszínen, késedelem nélkül elkészítsem az alkotásomat.

Amikor azonban megérkeztem a Nuvolába már minden szükséges csomagolóanyag készen állt. Hatalmas tekercs alufólia használt kávés csomagokból; a még össze nem állított, nyomtatott csomagokkal teli dobozok; több száz vegyes kávés doboz; és színes, műanyag kávépárnák, tele kávéval és üresen is! Nem semmi!

Lépcsők, állványzatok, asztalok, szerszámok: minden megvolt, amire a munkám elkezdéséhez szükségem volt. Ez azt jelentette, hogy a kezdetektől fogva rendelkezésre állt számomra a művészi szabadság, és csak az alkotásra kellett összpontosítanom.

A „Dolce Croma” nem létezne a projektben résztvevő személyek elkötelezettsége nélkül. Az ő segítségük az elejétől a végéig nagyon fontos szerepet játszott.    

- Hogyan találta ki, hogy Lavazza-csomagokat fog használni és hogyan keltette őket életre?

A Lavazza keresett meg azzal a gondolattal, hogy használjam a csomagolásokat, ezzel felelevenítve a cég történetét és előrevetítve a jövőjét. Korábbi falfestményeimet újrahasznosított kartoncsomagolások részeiből készítettem: így az anyag magában hordozta a kiszámíthatatlanságot és a véletlenszerűséget. Tetszett ez az új kihívásokkal teli ötlet, amelynek alapját a hatalmas mennyiségű nyomtatott anyag adta.

Csak azután kezdtem el dolgozni napi szinten, hogy elkezdtem érezni az anyagokat. Vékony szalagot használtam a falra való rajzoláshoz, ami alapot adott egy dinamikus rajzolási folyamathoz. Volt két asszisztensem, akik hat héten át csak vágtak és vágtak. A vágás és a színek gyűjteménye biztosították a kezdeti palettát számomra.  Innen kiindulva tudtam módosítani a színkörnyezetet, amelyet új ritmusok és témák kialakításához használtam fel.

Épp annyira meglepett engem is, mint a többieket, amikor kiderült, hogy minél kisebbek a kivágások és minél többet hajtogatom és manipulálom őket, annál spontánabb módon alakultak az alakzatok.

Ezeket aztán kivágtam, összeragasztottam, összetűztem és rögzítettem. Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor a Lavazza-kávés dobozokat felfúrtam és rögzítettem a falra. Ezzel egy olyan ívet hoztak létre, amely tökéletesen ellensúlyozza a vinilt, az alumíniumot és a kartont. 

Az így kapott képeket az egyedi és összetett csomagolás, a helyszín adott színei és minőségei adják, amelyekből inspirációt merítettem, összeválogatva és a saját elképzelésemre formálva őket. Ahogy felosztottam őket szín szerint, alaposan megfigyelhettem az egyes elemeket. Megszabadítottam őket eredeti funkciójuktól, átalakítva őket olyan elemekké, amelyek így valami újat elevenítettek meg.

A mű általános szerkezete absztrakt. A falfestmény bal felső sarkában azonban nyilvánvaló a fa szelíd jelenléte. A fantasztikus terméktervezésből merített korlátlan inspiráció adta az alapot, a projekt kiindulópontját.

A Lavazzával való napi munkám legizgalmasabb része e mű megalkotása volt, amely úgy tűnt, hogy elég lassan éri el végleges formáját. Időnként bizonyos tevékenységek lassan bontakoznak ki, majd egyszer csak hirtelen kiderült, hogy nagyon is szükségesek voltak. Minden kreatív döntés az előző napi munkához kapcsolódott, ma pedig már úgy tűnik, mintha az elejétől kezdve a projekt szerves részét képezte volna.

- A Nuvola számára készített munkáit minden egyes nap látni fogják a Lavazza munkavállalói. Milyen üzenetet szeretne közvetíteni feléjük?

Nincs üzenetem. Sokkal inkább azt remélem, hogy egy olyan műalkotást hoztam létre, amely megerősíti azt a nézetemet, hogy igenis fontosak a látszólag szerény gesztusok, amelyek az ismétlés által felerősödnek és azonosságtudatot közvetítenek.

A lassan kibontakozó titok az, hogy a megfigyelő pontosan annyit tud, mint én: az egész a szeme előtt van. Az ő munkája az én munkám része is, és így a történetünk összefonódik.

- Lisa, le tudná rajzolni az első dolgot, ami eszébe jut, ha kietjük azt a szót: „kávé”?