„Szerencsére nem vagyunk fák”. Amikor Maurizio Cattelan elérkezik arra a pontra, ahol már nem élvezi, amit csinál, egyszerűen irányt vált.

Az 1960-ban Padovában született művész a 80-as években indította el művészi karrierjét, és világhírnevet szerzett magának munkáival, amelyek időnként valóságos performanszok. Ma már ő a legtöbbet idézett olasz művész.

Projektjein azonnal szembetűnik provokatív személyisége, hiszen nem mindennapi kreatív érzékkel rendelkezik. Leghíresebb művei között van a „La nona ora” (A kilencedik óra), amelyben II. János Pál pápát eltalálja egy meteorit; a „Him” (Ő), amelyben Hitler térdepelve próbál imádkozni, szemében tele érzelemmel; és a „L. O. V. E”, amely egy olasz betűszó a szabadság, a gyűlölet, a bosszú és az örökkévalóság szavakból a milánói Piazza Affariban. Ez egy csaknem öt méter magas kéz, amelynek a középsőt leszámítva az összes ujja le van vágva.

Maurizio 2010-ben a fotóssal, Pierpaolo Ferrarival elindította TOILETPAPER című magazint, amely ötvözi a művészet és a reklám nyelvezetét, és egyre inkább hasonlít egy tényleges ügynökségre: egy olyan fejlemény, ami távol áll művészeti tevékenységétől, ugyanakkor egyszerre lenyűgözi és megrémíti őt.

Mint még ezelőtt soha, most hangsúlyoznia kell, hogy egykor kapott festészeti eszközöket. Ez volt a leginkább nyomasztó ajándék az életében, mert a festéshez csakis ezekre volt szüksége, de nem tudta, hogyan kell használni őket. Mindez emlékeztette arra, hogy festőként nem töltötte be a szerepét.  Az eszközök rendelkezésre álltak, használni is akarta őket, de képtelen volt dűlőre jutni velük.

A TOILETPAPER egy olyan magazin, amely teljes egészében képekből áll, szavak nélkül, és ez hozza ki POP jellegét. A képek rendkívül erőteljesek, szinte gyökeret eresztenek az ember fejében és a képernyőn anélkül, hogy engedélyt kérnének a szerzőjüktől.
Az Lavazzával való együttműködés alapja a következő elv: A Tiny kicsi, élénk, színes; a Tiny TOILETPAPER Limited Edition pedig becsempészi a művészetet és a kreativitást a fogyasztók otthonaiba, bárki engedélye nélkül.

Apropó kreativitás, megkérdeztük Mauriziótól, hogy milyen nevet adna egy olyan kávékeverékek, amely serkenti a munkáját, ő pedig habozás nélkül a következőt válaszolta:

Mielőtt elbúcsúztunk volna a „nyugdíjas” művésztől, megkérdeztük tőle, milyen munkát szeretne végezni, ha úgy döntene, hogy szakmát vált. Azt válaszolta, hogy bármilyen munka megfelelő lenne számára, ha ő oszthatja be a saját idejét. Vagy ha legalább meg lenne az illúzió, hogy ő határozza meg a napirendjét.