A kozmopolita, nyugatosult Bejrút városában a kávét számtalan különböző módon szolgálják fel: Arab-beduin főzeteket a török infúziót, fűszeres kávét és amerikai kávét, eszpresszót és fehér kávét (ami nem tartalmaz kávét, és a koffeinérzékenyek is ihatják). A városoktól távol, az egyes közösségek hagyományai a mai napig fellelhetők, úgy mint a pörkölt makkból készült kávé vagy a Brazíliából visszatérő kivándorlók által importált dél-amerikai mate infúziója. Bejrútban már nincsenek történelmi kávézók a konfliktusok utáni átépítések miatt (kivéve a Gemmayzeh Cafét, ahol művészek, értelmiségiek és idős ostáblajátékosok gyűlnek össze), Tripoliban azonban megmaradt és ma is működik néhány népszerű, régi stílusú kávézó, ahol a török kávét a vízipipa füstje mellett fogyasztják. Az utcai kávéárusok színes, mobil konyhákban kínálják a török kávét a járókelők számára, és van, aki tricikliről vagy kocsiról szolgálja fel az eszpresszóból nyert nyugati stílusú kávét. A szigorú értelemben vett arab hagyománynak megfelelő kávéval is találkozhatunk, amelyet beépített melegítővel felszerelt nagy fém kancsókból öntenek ki.
Forraljon fel egy kancsó vizet, adjon hozzá cukrot vagy mézet, míg meleg és keverje fel, hogy feloldódjon. Öntse a narancsvirágvizet az eszpresszós csészékbe, majd töltse meg őket csordultig az édesített vízzel. Tálalja forró italként az étkezés végén vagy lefekvés előtt a nyugtató hatás érdekében.
Melegítse fel a tejet egy fazékban. Oldja fel a rizslisztet egy kis hideg tejben, majd öntse a vízforralóba; verje fel alaposan és főzze addig, amíg a keverék elkezd sűrűsödni. Ekkor adjon hozzá cukrot és keverje jól össze, amíg az összetevők teljesen feloldódnak. Amikor a keverék sűrűsödni kezd, adja hozzá a narancsvirágvizet, és még egyszer keverje meg, mielőtt beleönti a tortaformába. Hintse meg apróra vágott pisztáciával és tálalja hűtve, desszertként.